A szürkemarha útja - Az álattenyésztés hagyománya Gyergyóban (Székelyföldön)

Tartalomjegyzék
A szürkemarha útja
Az álattenyésztés hagyománya Gyergyóban (Székelyföldön)
Gondolatok az Oxenweg turisztikai vonatkozásáról
Minden oldal

AZ ÁLLATTENYÉSZTÉS HAGYOMÁNYA GYERGYÓBAN (SZÉKELYFÖLDÖN)

Az állattenyésztés, mint megélhetési alapfoglalkozás, szervesen kötődik az őshonos lakosság múltjához, vagyis elmosódik a történelmi múlt idő ködében. A nagyobb – meghatározó – gazdasági jelentőséggel bíró ágazatok a ló-, szarvasmarha- és juhtenyésztés volt.

A vidék adottságai, a természeti környezet kedvező feltételeket biztosított, ezen gazdasági ágazatok fejlődéséhez - de a társadalmi (önellátási) igény is prioritásként tartotta számon őket.

Kedvező feltételként említsük a nagykiterjedésű, és viszonylag jó hozamú legelőket, amelyek, az erdő-legelő váltógazdálkodási rendszerben (ún. 100 éves forgó), természet közeli,(ma úgy mondanánk: forráskímélő) de biztonságos megélhetést nyújtottak. Az erdőkitermelés, a földművelés, a katonáskodás, az alkalmi fuvarozások igásállatigénye, és a vágóállat iránti állandós kereslet biztosította a lakosság számára azokat a forrásokat, amelyek az amúgy szegényes vidéken is elviselhetővé tette az életet. Vagyis pénzt hozott, lehetővé tette azon termékek (élelmiszerek és kézműves vagy ipari cikkek) beszerzését, amelyeket nem tudtak megtermelni, vagy a (nagyon sokszínű és a hétköznapokban nagyon hatékony) háziiparban előállítani.

Az Erdély-i változatos tájegységek klímája, természeti adottságai, és a jellegzetes – talán egyedi – társadalmi-gazdasági berendezkedés kialakította (kitenyésztette) a vidék specifikus fajta „típus"-okat, amelyek úgy küllemükben mint alkati, termelési, viselkedési adottságaikban sajátos jegyeket – az „Alföldi"- (pusztai) típustól eltérő jelleget mutatnak. Gondoljunk csak arra a természetes különbözőségre, amely a gyakorta aszály égette puszta, és a csapadékhiánytól szinte sohasem szenvedő mezőségi gyepek fűhozama között nagyon is nyílván való. (Erdélyi források nem említenek aszálykárként jegyzett állatelhullásokat, -legalábbis számottevő mennyiségben nem.)

Az agrár-társadalmi berendezkedés – szintén Erdély-specifikus – és azt jelenti, hogy zömében a kisbirtok (szabad paraszti gazdaságok) jelentette az uralkodó tulajdonformát. Ez a berendezkedés, az állattenyésztés szempontjából azt a kedvező helyzetet jelentette, hogy a gazda jobban figyelt az állomány állapotára, tenyésztési szempontból pedig közvetlenebb rálátása volt a minőségre és a tenyészkiválogatásra

Az állattenyésztés mindhárom alapágazatában vidék specifikus, hagyományos fajtákat említenek a történelmi források és a – még élő -hagyomány. A „Székely" ló, kistermetű szívós igavonó jószág, a „Gyimesi racka" juh, durvaszálú gyapjas, csigaszarvú, többes hasznú (tej, hús,gyapjú, irha, prém), rusztikus szolga, és talán a legnagyobb gazdasági jelentőséggel bíró „Szürke" marha, amelynek hármas hasznából kettőt – igavonó és hústermelő – kiemelten fontosnak kell értékelnünk. A mai értelemben vett tejtermelésről, vagy tejirányú hasznosításról, nem lehet beszélni, mert egy részben nem létezett a tejpiac, másrészben a rusztikus tartás, az igázás alacsony szinten tartotta a hozamokat, de az állományok létszámbeli nagysága (a tejfogyasztó népesség viszonylatában), azt jelentette, hogy csak nagyon kevés tehenet fejtek, és csupán „házi"fogyasztásra értékesítették.

A fajtát rendkívül nagy ellenálló képessége, szívóssága, alkalmassá tette igázásra. Az ökröket az erdőkitermelésben, és a nehezebb - hosszabb távú – fuvarozásban, míg a teheneket a földművelés, és a rövidtávú szállításban állították fogatba (párban, de akár négyes, vagy hatos alakzatban).

Hosszú évszázadokon át a hústermelés volt az ágazat alapterméke.

Feljegyzések alapján, és a még élő emlékezet felidézéséből – hiszen a múlt század 40-50-es éveiben még fellelhetők voltak a „Szürkék" fajtiszta példányai, (az 1920-as években kezdődött a tömeges feljavító keresztezés alkalmazása a Siemmenthal fajtával) – a helyi (erdélyi) szürke állomány két jól elkülöníthető típusát ismerhetjük fel:

  • A „Mezőségi" – zömökebb,nagyobb testű,hosszabb villás szarvú, kifejezetten igavonó típust, és
  • a „Hegyi" – kisebb testű, rövidebb szarvú, zömökebb (Brachiceros) típust.

Egyes szakmai forrásmunkák említést tesznek még egy Nyárád-, Küküllő menti típusról, mely a forrásmunkák szerint nagyon jó tejtermelő adottságokkal rendelkezett. (Dr. Szentkirályi Ákos: Az Erdélyi szarvasmarha tenyésztés dolga – 1925)

A vidék, Gyergyó, Székelyföld, számára messzemenően figyelemre méltó gazdasági jelentőséggel bírt – a hústermelés, illetve a húsirányú hasznosítás. A vágómarha – a tutajoztatott Kárpáti fenyő mellett – hosszú évszázadokon át kapcsolta be ezt a vidéket Európa gazdasági-kereskedelmi forgatagába – tette az európai piac jelentős szereplőjévé.

Már a XVII századot megelőző időkből is, szervezett, irányított, jelentős vágóállat forgalomról beszélnek, megbízható források, azonban az örmények 1670-es és 1710-es évekbeli megtelepedése ezen a vidéken, hozzájárult az élőállat kereskedelem felélénkítéséhez.

A gyergyói, besztercei, és szamosújvári örmény közösségek fennmaradt levéltári dokumentumai alapján, arra következtethetünk, hogy létezett egy Észak Erdély-i hajtó útvonal, amely nem a Maros völgyén vezetett, hanem Bethlen, Szamosújvár, Nagyvárad, Debrecen vonalat követte. Vannak ellenben olyan dokumentumok s, amelyek arról adnak hírt, hogy gyergyói örmény kereskedők, pusztát birtokoltak Arad környékén, ami arra enged következtetni, hogy a Dél Erdély-i részeken is űzték kereskedelmi tevékenységüket. (Garda Dezső: Gyergyói tömények könyve)

Dr. Gál József – Kilyénfalva



Bemutató

Tudatosan a jövőért (16:09)

 

Rövid reklámfilm (00:51)

 

Az Átalvető a „Dokumentumfilmek a vidékről" címet viselő nemzetközi filmszemlén
különdíjat kapott bemutatófilmje. (16:06)

Bejelentkezés

Miért jó itt vásárolni?

A Gyulafehérvári Caritas Vidékfejlesztés egy közvetlen értékesítési hálózat kiépítésén dolgozik, amely az „Átalvető" márkanév körül koncentrálódik.

Kezdeményezésünkkel lehetőséget kínálunk a falusi kisgazdaságok számára a termékeik értékesítésére online rendszerben. Célunk egy bizalmon alapuló kapcsolati hálózat kialakítása a falusi őstermelő és a városi fogyasztó lakosság között. A hagyományos gazdálkodás által előállított termékek révén a városlakók megtapasztalhatják a vidék hamisítatlan ízeit.

Bővebben

Támogatóink

udvarhelycimer

Az átalvető.ro honlap a Székelyudvarhelyi Polgármesteri Hivatal hozzájárulásával készült.

Partnerek

Átvételi pont

535600 - Székelyudvarhely
Kossuth Lajos utca 18 szám
Tel: (004) 0736-200.200

office@atalveto.ro

Átvétel napja:

  • hétfő: 13-16 óra
  • péntek: 13-16 óra

Caritashoz kötődő "vállalkozások"

caritas 53 mariaut site2 europ Oxenweglogo
67 sztbenedek3 55 hotelsalvator site3


Copyright © 2011.
Minden jog fenntartva.